Dr. HAJDU MARCELL

Dr. Hajdu Marcell

Dr. Hajdu Marcell (1904-ig Haberfeld Mór Marcell) 1870. december 23-án szül. Túrréte (Turóluka, Tura Luka, jelenleg Miava, Nyitra vm.) településen. Édesapja Háberfeld Jónás megyeszerte becsült földbirtokos, rendkívül vallásos ember volt. A túrrétéi chéderből került Pozsonyba, ekkor ismerkedett meg Adler Illéssel, a későbbi nagyhírű pesti főrabbival, aki akkor szintén a pozsonyi jesivába járt. Pozsonyból Pápára került, az ottani református kollégiumba, ahol Dr. Breuer Salamon, a későbbi világhírű, tudós frankfurti főrabbi volt a vallástanára. Érettségi után, 1890-ben a pesti jogra iratkozott, közben égy évet Heidelbergben tanult.                                                                                                                                                 

1902. október 25-én kötött házasságot Kiss Ilonával (1883–1976), az Operaház kitűnő művésznőjével, dr. Kiss József kőbányai közjegyző leányával a Dohány utcai zsinagógában. 1917-ben elváltak. 1920-ban kötött házasságot Neufeld Olgával, de 1931-ben elváltak. Három fia volt: dr. Hajdu János Iván (1904-1981) ügyvéd, párbajtőrvívó, edző, Hajdu Péter Domonkos (1906-?) és Hajdu Tamás. A 1908-tól a főváros törvényhatósági bizottság tagja, 1919-ben megalapította a Józsefvárosi Demokrata pártot, melynek elnöke, a Nemzeti Demokratapárt lapjának, a Polgárnak, hosszú évekig felelős szerkesztője volt. A BSZKRT igazgatóságának, a központi választmánynak és a törvényhatósági testnevelési bizottságának tagja, a Fészek Művészek Klubjának igazgatósági tagja és ügyésze volt. Tevékeny részt vállalt a magyar vívósport fejlesztésében és megalapította a Nemzeti Vívók Klubját. A stockholmi olimpiára ő vezette a győztes magyar vívócsapatot (1912). Az atlétaszövetség vívóosztályának elnöke, később a vívószövetség ügyvezető alelnöke lett. Sokoldalú társadalmi, várospolitikai és publicisztikai tevékenységet folytatott.

1913–től 1916-ig Adler Lajos (1837-1927) banktulajdonos volt a Pesti Izr. Hitközség elnöke, majd Székely Ferenc bankár, udv. tanácsos. Mivel a hitközség minden vagyona hadi kötvényekben volt, az összeomlás a hitközség anyagi csődjét is eredményezte. Dr.Lederer Sándor az 1918. évi választásnál mint az ellenzék vezére került be a Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságába. Előbb elnökhelyettes, majd Székely Ferenc távozása után elnöklett. Lederer az intézkedések egész sorozatát léptette életbe, hogy a hitközség által elhanyagolt zsidó hitéletet újjáélessze. Dr.Lederer Sándornak Mátyásföldön is volt nyaralója, mikor 1924. nyarán (is) alakult egy mátyásföldi zsidó hitközség, az éppen ott nyaraló Lederer lett a “díszelnöke”. Dr.Hajdu Marcell mint fiatal ügyvéd élénk érdeklődéssel kísérte a felekezeti mozgalmakat és 1918-ban Lederer Sándor dr. kérésére kapcsolódott be a VIII. kerületi vallási életbe.

Dr. Hajdu Marcell Dr. Fischer Lajossal megalapították a józsefvárosi zsidó elemi és polgári iskolát, a Szerdahelyi utcában az első zsidó óvodát és 1920-ban az Emberbarát templom elnökségével eltervezték a Nagyfuvaros utcai templom építését. Később ez volt az első körzeti templom Pesten, amely tisztán a józsefvárosi zsidóság áldozatkészségének köszönhette létét.  A pesti izr. hitközség VIII. kerületi templomkörzete (ide akkor még több kisebb templom és imaház tartozott) 1920. június 27-én tartott alakuló közgyűlésén megválasztotta tisztikarát. Elnök Braun Illés, elnökhelyettes Weisz Márk, alelnökök Fischer Lajos dr., Goldberg Simon,  ifj. Guttmann Ignác és  Hajdú Marcell dr., titkár Sarbó Vilmos lettek. A tagok társadalmi gyűjtés útján, saját erőből vásárolták meg 1921-ben a Grosz Zsigmond és Neuwelt Róza tulajdonában lévő Nagyfuvaros u. 4. szám alatt házat, ahol régebben a Kis Vigadó működött. 1922. áprilisában, mikor megalakult a Józsefvárosi templomkörzet és elnökké az újonnan jött Hajdu Marcellt választották, Weisz Márk társelnök maradt.

Dr. Hajdu Marcell bátorsága és áldozatkészsége eredményeként Freund Dezső tervei alapján 45 munkanap alatt készült el az új zsinagóga a Nagyfuvaros u.4. számú házban. Az új templomot megtekintette dr. Lederer Sándor is, aki megelégedését és elragadtatását fejezte ki.

Az 1922. szeptember 17-én történt avatáson dr. Hajdu Marcell adta át az új zsinagógát dr. Lederer Sándor hitközségi elnöknek.

1923-ban megalakult a Nagyfuvaros utca 4. részvénytársaság.

1924-ben Hajdu Marcell kezdeményezésére a templomkörzet átadta a házat és zsinagógáját a Pesti Izr. Hitközség tulajdonába.

Dr. Lederer Sándor 1927-ben bekövetkezett halála után 1928-ban Hajdu Marcell hathatós támogatásával Kaszab Aladár csavargyárost választották meg a Pesti Izr. Hitközség elnökének (elhunyt 1929-ben 61 éves korában.). A Nagyfuvaros u.4. Rt felszámolása 1925-től 1931-ig tartott.

Hajdu Marcell számtalan alkalommal vett részt becsületbeli ügyek párbajjal történő elintézésében. 1932. januárjában kardpárbajt vívott, melynek során a 62 esztendős ügyvéd, a hitközség alelnöke két lapos vágást mért Molnár Pál orvosra, mire a segédek a párbajt beszüntették. A törvényszék párviadal vétségé­ben bűnösnek mondta ki úgy Hajdut, mint Mol­nárt és ezért jogerősen három-háromnapi államfog­házra ítélte őket.

1932. júliusában a józsefvárosi zsidóság vezetői Wertheimer Lajos, Braun Illés elnök, Kohn Sámuel elöljáró, valamint Braun Vilmos igazgató és Freund Dezső építész vezetésével csatlakoztak a Hitközségi Párthoz, mivel elégedetlenek voltak az eddigi, Hajdú Marcell-féle vezetéssel és Stern Samu oldalán kívántak részt venni a hitközségi választáson.

Végül a Sándor Pál, Stern Samu, Nagy Andor vezetése alatt álló hitközségi párt nyert az ellenzéki Vida—Kaszab-féle alkotmánypárttal szemben, melynek Hajdú Marcell dr., az eddigi elnökhelyettes volt a vezetője.

A következő években folytatódott Hajdu Marcell kapcsolata a Nagyfuvaros utcai körzettel, gyakran vett részt meghívottként a rendezvényeken, mint a pesti hitközség alelnöke.

1935-ben Hajdú Marcell dr., aki az elmúlt tizenöt esztendőben három választáson keresztül a demokrata, majd a liberális pártnak listave­zetője volt a Józsefvárosban, önállóan indult. Az általa megalakított Józsefvárosi Demokrata Polgárok Pártjának listavezetői Hajdú Marcell dr. ügyvéd, Körmöczi Zoltán dr. főorvos, Zimmermann Dezső és Freund Dezső műépítész voltak. Mindannyian a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elöljárói.

1936.11.14-én “hajnalban rövid szenvedés után a Szabolcs utcai zsidó kórházban meghalt Hajdú Marcell Budapest közéletének egyik so­kat szereplő harcos alakja.

A Millennium éveiben tűnt fel fiatal jogászként. Elő­ször a sport terén tette ismertté nevét. Elsőrangú vívó volt és a későbbi idők folyamán számos híres párviadalban ál­lott szemben a közélet több ismert alak­jával. Ügyvédi irodájának megnyitása után a Józsefváros problémáival fog­lalkozott és csakhamar kimagasló ér­tékű tagja lett Józsefváros törvényható­sági bizottságának. Mindenkor a kispol­gári érdekeket képviselte és a kerület polgársága hálás szeretettel és bizalommal küldte őt mindenkor a főváros parlamentjébe”. Halálos ágyánál ott volt egész családja, első felesége, Hajduné Kiss Ilona, az Operaház művésznője és fia, Hajdu János, az ismert vívóbajnok.

Dr. Hajdu Marcell síremléke

Vasárnap délben temették nagy részvét mellett Hajdu Marcellt a rákoskeresztúri temetőben. Ábrahámson Manó főkántor éneke után Hevesi Simon főrabbi mondott emlékbeszédet. A hitközség nevében Glücksthal Samu felső­házi tag, a demokrata párt nevében Vázsonyi János képviselő, Ács Jenő dr. az Ügyvédi Kamara, Tóth Péter dr. a vívókartársak és Gyenes Lajos a Fészek klub nevében mondott búcsúztatót.

Hajdu Marcell halála mély gyászba döntötte a pesti izraelita hitközséget, amelynek több, mint 10 éven át szertartásügyi elöljárója, majd elnökhelyettese volt, különösen a templomi isten- tiszteletek áhítatának, a vallásosság elmélyítésének terén végzett jelentős munkát, nevéhez fűződik a Nagyfuvaros utcai templomi körzet megalakítása és templomának felépítése. A hitközség Hajdú Marcellt a maga halottjának tekintette és ezért a gyász jeléül valamennyi épületén kitűzették a gyászlobogót. 

Sírhelye a Kozma utcai temetőnk 4. parcella, 23. sorának 4. helyén található.

Ugyanitt pihen fia, dr. Hajdú János (1904. szept. 10. –1981. júl. 12.), párbajtőrvívó, edző. 1924-től 1936-ig a Szolnoki Vívó Club, 1946-tól 1947-ig a Bp.-i Barátság Sport Egyesület, 1948-ban a BVSC) vívója, párbajtőr-, tőrvívó. 1928-ban az amszterdami olimpia résztvevője. 1931-ben és 1933-ban az Európa-bajnoki 2, helyezett tőrcsapat tagja. 1929-ben és 1935-ben az EB 3., 1934-ben az EB 4. helyezett tőrcsapat tagja, 1933-ban tőr egyéniben EB 6. 1927-ben a főisk. világbajnokságon 4. helyezett tőrcsapat tagja, az egyéniben a 6. helyen végzett. 1930-ban az első magyar párbajtőrvívó bajnok, 1946-ban és 1948-ban a magyar bajnok tőr-, 1947-ben a magyar bajnok párbajtőrcsapat tagja. Tőrvívásban 1926-tól 1935-ig 21-szeres, párbajtőrvívásban 1928-tól 1935-ig 6-szoros magyar válogatott. A Színművészeti Akadémia vívótanára volt.