JÓZSEFVÁROS (Nagy Fuvaros utca)

Józsefváros térképe

 A 18-ik század második felére a Pacsirtamező – Tavaszmező – Keresztúri út (a mai Népszínház utca) –Rákos-árok közötti területen falusias település alakult ki, melynek 1777. november 7-én Mária Terézia engedélyezte, hogy elsőszülött fiáról, a későbbi II. József uralkodóról Josephinumnak neveztessékel. A városrészben (aminek akkor része volt a mai Ferencváros is) főként földszintes agyagházak álltak, melyeket az 1838-as nagy árvíz szinte teljesen elpusztított. Ezután indult el az újjáépítés, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülésekor Józsefvárosnak 8 tere és 62 utcája volt. Az Alsó-külváros Józsefvárosra eső része a VIII-as számozást kapta a kialakított tíz kerület között.

Budapest világvárossá növése és az iparosodás felvirágzása rengeteg betelepülőt vonzott a kerületbe is, Józsefváros lakosainak száma 1890-re 91 303 főre nőtt, ami a főváros lakosságának egyötödét jelentette. A kerület beépítése és a lakosság számának növekedése 1910 körül érte el csúcspontját, ekkor már 164 255-en laktak itt. A kerület sokszínűsége is ekkoriból eredő hagyomány: egymás mellett léteztek nagy gyárak és kisiparosok műhelyei, vidékről betelepülő lakosok és a pesti zsidóság, a muzsikus cigányság jelentős része, drága bérpaloták és a művészek által látogatott kiskocsmák.

 Az első világháború, és azt követő gazdasági pangás miatt a kerület fejlődése megakadt, majd a második világháború során Józsefváros épületeinek 90%-a megsérült.

NAGY FUVAROS (NAGYFUVAROS) UTCA  

 Az itteni házacskák a Keresztúr felé vivő országút (a mai Népszínház utca) mentén voltak. A Keresztúri út itt hagyta el Pestet, egy kissé délnek kanyarodott, majd az Orczy tér irányában folytatta útját Kőbánya, illetve 1760-tól parcellázás alá kerültek a szántók. A Nagyfuvaros utca és az Auróra utca közötti sávot 1767-1760-tól parcellázás alá kerültek a szántók. A Nagyfuvaros utca és az Auróra utca közötti sávot 1767-ben házhelyekre osztották fel, és II. József uralkodásának idejére már szorosan beépültek földszintes házacskákkal. A Nagyfuvaros utca, a Kisfuvaros utca, a Homok utca, az Erdélyi utca és a Mátyás tér által határolt négyszög viszonylag régi településnek adott helyet.

 A Nagy Fuvaros utcát 1804-ben még Fuhrmanngasse néven jegyezték, ami németül szó szerint fuvaros utcát jelent. 30 évvel később megkapta a szintén német Grosse, azaz „nagy” jelzőt. 1847-ben 474 fuvaros dolgozott Pesten, ebből 200 Józsefvárosban. Ennek emlékét nemcsak a Nagy Fuvaros, de a közeli Bérkocsis (Fiakergasse) utca neve is őrzi. 30 évvel később megkapta a szintén német Grosse Fuhrmanngasse, azaz „nagy fuvaros” jelzőt, majd 1866-ban már magyar névvel, Nagy Fuvaros utcaként vezették be a címjegyzékbe. Józsefváros a XIX. század közepén a személy- és árufuvarozás fellegvára volt. A környék a hagyományos fuvaros mesterségnek kedvezett, mivel a század végén a kerületnek ez a része még a város szélének számított, így nagy területen lehetett lovakat tartani. “A fuvarosok ősi fészke köztudomásúlag a Józsefváros (lásd a bérkocsis-, nagyfuvaros és kisfu­varos-féle utca-elnevezéseket)”. A fuvarosoknak kedvezett az 1867-ben megnyílt józsefvárosi pályaudvar, amit akkoriban losonci, majd az 1900-as elejétől északi pályaudvarnak neveztek és 1867–1885 között az államvasutak budapesti főpályaudvaraként működött. Később adta át helyét a Keleti pályaudvarnak.

A Nagy Fuvaros u. 4. számú ház helyén a telekkönyvben 1718-1819 között Parasztvásár volt. 1877-ben Reichensperger János és Reichensperger Jánosné Schuster Erzsébet bérelte Schuster Gáspár tulajdonostól, 1878-ban Schuster Gáspárné Hakspacker Anna is tulajdonos lett. 1879-ben Tolmár János kertész és neje Tolmár Jánosné Paletz Anna bérelték a tulajdonosoktól.

1888-ban lett tulajdonos Schiller András kocsmáros, aki örökbe fogadta Mennich Istvánnét. 1895-ben örökség útján került Schiller András VIII. ker. Nagyfuvaros­ utca 4. sz. háza Mennich Istvánné szül. Mészáros Kornélia, kőfaragó nejének tulajdonába, akitől Kaufman József vendéglős és neje Taub Regina vásárolták meg. Valószínűleg Kaufmanék építtették a három emeletes házat, melyben vendéglőt működtettek (nem azonos Kaufman Jakab Rt likörgyáros szemben lévő házával a Nagyfuvaros utca 3/b-ben).                                                  

Kis Vigadó

Kis Vigadó név alatt nyílt meg (VIII., Nagyfuvaros-utca 4. sz. alatt) egy előkelő mulató­hely, hol a közönség rendelkezésére nagyobb és kisebb tánctermek, lakodalmak és más ünnepélyes­ségekre ünnepélyes­ségekre alkalmasak, rendelkezésre állnak, egyébként minden vasár- és ünnepnapon délutáni séta hangver­senyek katonazene mellett tartatnak meg” (1899.04.01).

Az elkövetkező években a teljesség igénye nélkül a következő rendezvényeket említi a krónika: a Magyarországi Könyv nyom­dászok és Betűöntők szakegyesülete őszi mulatsága a Vígszínház színésziskolájának növendékeinek közreműködésével, a budapesti szabómunkások szakegylete őszi ünnepélye a Kis Vigadó összes termeiben, a Sokol cseh tornaegylet álarcosbálja, a “Szabadság” budapesti munkásképző-egylet nagy rongyos bálja, a budapesti asztalosok szak- és segéd­munkások egyesülete jelmezes táncmulatsága, stb. 1900- ban Kaufmann József, Stern Fülöp vendéglősök és Egyed György főpincér bérszolgálati szerződést kötöttek az intézmény további működtetésére. A Kis Vigadó lényegében ekkor mint másod-harmadrendű táncos mulatóhelyként volt ismert a fővárosban.  Az 1900-1902 években itt rendezték az «Ébredés» dalkör jelmezes táncvigalmát, a bérkocsisok gyűlését, melyen elhatározták, hogy szakegyletet alapítanak, a hordár-társulatok vezetőinek gyűlését, melyen a két hordár frakció hívei több ízben is összeverekedtek és végül ők is ipartársulat megalapításában egyeztek meg, majd a sütő munkások nagygyűlését, melyen mintegy 500 sütőmunkás vett részt, és a mezőtúri szociáldemokrata párt is képviselve volt.

1902. áprilisában Kaufman József és neje VIII., Nagyfuvaros-utca 4.szám alatti házát árverésen 139.500 k.-ért Róth József és neje Neuwelt Száli vásárolták meg.  “A Kisvigadó szép, tágas táncte­rem, amelynek szélein abrosszal leterített aszta­lok állnak. A terem egyik végében szól irgal­matlanul rác cigány és egy vak zongoráé. Hol a cigány játszik, hol a vak zongorás és megkezdő­dik a tánc. De csak este 11 óra után kezdő­dik itt az élet”.

Az 1908. év végén Róth József és neje VIII., Nagyfuvaros-u. 4. sz. házát 195.000 koronáért Grósz Zsigmond és neje Neuwelt Róza vásárolta meg. “Tisztelt Szerkesztő úr! A levél írója bizonyára téved abban, hogy a Nagyfuvaros-utcai lármát és verekedést a „Kis Vigadó” vendégei csinálják. Ami helyiségünket mindig csakis illendőséget tudó és tisztességes emberek látogatják s nem tehetünk arról, ha a Nagyfuvaros-utcán olykor átvonuló ittas emberek lármát és verekedést csinálnak. A „Kis Vigadó” helyiségeiben verekedés nincsen, mert mindig vigyázzunk arra, hogy megőrizzük a lakók nyugalmát. Kiváló tisztelettel Riesz János, üzletvezető” (1909).

A nyolcadik kerületben, a Nagyfuvaros-utca 4. száma alatt van a Kisvigadó. Szabadestén bakák és huszárok, kimenős cselédlányok, ferencvárosi bicskások és egyéb kétes egzisztenciák szoktak idejárni szombat és vasárnap éjjel. Hajnalig tart az ivás és a tánc a Kisvigadó termében. Igazi világvárosi lebuj. Egy jobban öltözött ember be sem teheti a lábát, mert leütik”(1910).                                                                                                                                       A Kisvigadó a Nagyfuvaros-utcánál terül el, körülbelül ott, ahol a Kisfuvaros-utca beleömlik a Nagyfuvaros-utcába. A két utca összeömlésétől sok piszok keletkezik, amiről a környéken lakó tótok azt mondják, hogy Katarakta. A Kisvigadó határai északon a Schwarcz és Mendelsohn divatáru kereskedés, keleten a Klein-féle korlátolt kimérés. A Kis- és Nagyfuvaros-utcákat direkt a Kisvigadóról nevezték el, mert ez az a hely, ahol a kis­szekeres meg a nagyszekeres mind megissza, amit keres” (1913).                                                         

  “Az a hely, ahol Budapest legőszintébb és leghangosabb farsangi bálait rendezik: a Kis Vigadó. Itt veszik ki részüket a táncból azok, akik nem tár­sadalmi kötelességből, hanem magáért a táncért jelennek meg és járják a táncot őszintébben, minta felső régiókban, de éppen olyan rosszul.” (1914).

Az I. világháború alatt természetszerű volt a Kis-Vigadó színvonalának további romlása. 1919. tavaszán a Budapesten tartózkodó földmunkások Vörös Hadseregbe való lajstromozását és sorozását, továbbá a házfelügyelők szövetségének VIII.ker. csoportjának taggyűlését hirdették többször is a Kisvigadóba.

 1920. év legelején a XVIII. választókerület képviselőjelöltje Preusz Mór (1883, Ungvár-1944, Auschwitz) tartott itt “programbeszédet az általa elképzelt jövő feladatairól, melyen a kisiparosok és kiskereskedők, valamint a nők képviselőin túl felszólalt Peyer Károly miniszter és Miákits Ferenc államtitkár elvtárs is”. 1921. tavaszán a Kis-vigadó zsúfolásig megtelt sütőmunkásokkal, akik azért jöttek össze, hogy a munkabérek rendezése ügyében kiküldött tárgyaló bizottság beszámolója fölött döntsenek. 1922-ben lényeges változások történtek a Kisvigadóban. Februárban előbb dr.Feldmann Artúr rabbi és hittanár ismertette az Indiai B’né Jiszróelt, majd Weisz Miksa rabbi tartott előadást “Zsinagógai szokások keletkezése” témában. Ugyanekkor felröppent a hír: “Zsinagóga lesz a Kisvigadóból! Régi, híres mulatóhellyel lett ismét szegényebb Pest. Megszűnt a Kisvigadó. A híres, régi békebeli verekedések, bicskázások, a józsefvárosi hamisítatlan erények vidékre költöztek. A farsang báli naptárából hiányzik a Huszár-bál, a Zsuzsánna-bál és a többi. Grósz Zsigmond eladta az egész házat a Pesti Izraelita Hitközségnek, amely a józsefvárosi imaházat fogja felépíteni belőle. Addig is, ameddig az átalakítási munkálatokat megkezdik, kulturális célokra használják és a hírhedt bálok helyén mostanában komoly, vallásos előadások és viták folynak, így változik a világ, haldoklik Pest romantikája“.