Weisz Márk gyermekei

Egy 1913-as fotón 2. számmal Miklósi Ferdinánd Leó, 3. számmal Sarbó Vilmos van megjelölve

Lánya Weisz Hedvig (szül.1893) 1914.06.25-én kötött házasságot Sarbó (Schőn)Vilmos (szül.1882) nagyváradi születésű középiskolai tanárral, aki később a Wesselényi utcai zsidó iskola kereskedelmi tagozatának lett az igazgatója. Weisz Hedvig legidősebb fivére Miklósi Ferdinánd Leó a magyar-lengyel baráti társaságok összejövetelein került közeli barátságba Sarbó Vilmossal. Sarbó Vilmos a Nagyfuvaros utcai zsinagóga megnyitása idején már titkára volt a körzetnek, neve olvasható az emléktáblán. 1917-ben fiúk született: Sarbó Marcell Frigyes. 1920-ban született leányuk, Sarbó Márta 17 éves korában influenza következtében hunyt el. Elváltak. Sarbó Vilmosné Weisz Hedvig halála 1944. decemberének végén történt.

1929. november 14-én Sebestyén Melinda, a Józsefvárosi Nőegylet agilis titkárnője és Sarbó Vilmos a VIII. körzet közismert titkárja tartották egybekelési ünnepüket. Násznagyok voltak dr. Hajdú Marcel, a menyasszony nagybátyja és neje és Zimmermann Dezső és neje.

Sarbó Vilmos halála is 1944-ben történt.

Dr. Miklósi Hugó, a Weisz és Vidor budapesti szénnagykereskedő cég beltagja, 1928.03.18-án tartotta esküvőjét Weiss Olgával, Weiss Dávid ékszerész leányával.

A legfiatalabb Miklósi fivér, Manfréd (szül.1899) 1937.03.07- én házasodott Kárpáti Sándor vendéglős lányával, Lenkével. 1942-ben Miklósi Manfréd volt a Weisz és Vidor faszén-, kőszén-, tűzifa-nagykereskedő cég főnöke. Ekkor a Delej u.34.sz alatti házban éltek.

1944-ben Miklósi Hugó és felesége, továbbá öccse Miklósi Manfréd (aki ekkor munkaszolgálatos volt) és felesége a közös tulajdonukat képező XII.ker. Trencséni u.43-ban éltek. Mint főbérlő itt élt akkor a legidősebb testvér felesége, Miklósi Ferdinánd Leóné is. Az összeírások szerint ez a földszintes ház zsidó háznak minősült.

A háború után mindhárom testvért meghurcolták, ki is telepítették. Miklósi Manfréd végső sorsát nem ismerem.

„Dr. Miklósi Hugó, néhai Weisz Márknak, a Józsefvárosi körzet egyik alapító elnökének kiváló fia, 1965.06.15-én 69 éves korában elhunyt. Nagy részvét mellett temették.” Stern László főkántor gyászéneke után dr. Salgó László főrabbi búcsúztatta az elhunytat, özvegye, festőművész leánya (Miklósi Mária), szobrász-éremművész veje (Kiss Nagy András) és testvérei gyászolták. Kozma u.6.,30/A-30-43

Miklósi Ferdinánd Leó

Miklósi Ferdinánd Leó (szül.1889) jómódú fa- és szénkereskedő, újságíró, a magyarországi lengyelbarát mozgalmak egyik élharcosa volt a XX. század első felében. Több lengyelbarát civil társadalmi szervezetet alapított, amelyek működésében vezető szerepet játszott. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. 1905-től részt vállalt a lengyel függetlenséget visszaállítani kívánó magyar törekvésekben. Számos lengyel-magyar találkozó szervezője volt, ekkor újságíróként is tevékenykedett. 1909-1913 között több magyar küldöttséget szervezett és vezetett lengyel területre, ahol a lengyel függetlenségi mozgalom ünnepségein szerepeltek, állást foglaltak a lengyel állam önállóságának visszaállítása mellett. 1910-ben megalapította a Magyar-Lengyel Egyesületet, amelynek első titkára, 1915-től főtitkára, 1935-től elnöke lett. Az első világháború idején önkénteseket toborzott a Lengyel Légióba, melyben rövid ideig ő maga is harcolt. Ennek nyomán később megalapította a Magyarországi Lengyel Légionisták Szövetségét (1930). 1920-ban alapítója a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamarának, 1921-ben a Lengyel Légionisták Egyesületének, 1934-ben a Magyar-Lengyel Egyesületek Szövetségének, majd a Magyar Mickiewicz Társaság ügyvezető elnöke, később titkára.  Kezdeményezésére jelölték ki a magyarországi lengyel emlékhelyeket, állították fel Budapesten Bem József, Salgótarjánban Báthory István szobrát. Mások mellett hozzá fűződik Leonard Gnojeński és a mohácsi csatában részt vevő lengyelek érdi emléktáblája (1926), Feliks Sławski, az 1848–1849-es szabadságharc vértanújának kőbányai emléktáblája (1931), a mohácsi csatában résztvevő lengyelek mohácsi emlékoszlopa (1931), a győri Sobieski emléktábla (1933), és a népligeti légionista szobor (1935) felállítása. Ezen idők alatt a Weisz és Vidor Rt igazgatója is volt. 1945 előtt társfőnöke volt több kereskedelmi vállalatnak, a Kereskedelmi és Iparkamara belkereskedelmi osztályát irányította, ár- és piacszabályozási szakértő volt.  

A második világháború éveiben egyik szervezője volt a magyar földre menekült lengyelek megsegítését szolgáló társadalmi mozgalomnak, a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottságnak stb. Miklósi kapcsolatban állt a lengyel ellenállás magyarországi képviselőivel

A magyar–lengyel ügy fő mozgatóját, Miklósi Ferdinand Leót 1944. márc. 19-én a Gestapo letartóztatta, a Sváb-hegyen található Gestapo központban, a Majestic Hotelben hallgatták ki és kínozták meg, a Fő utcában raboskodott, halálra ítélték, de szerencsésen megmenekült, majd Mauthausenbe hurcol­ták, de visszatért. 1945 tavaszán a Mickiewicz Társaság újból elkezdte tevékenységét, az egyesület hivatalos lapjának, a Magyar-Lengyel Kurírnak Ungváry Jenő volt a főszerkesztője, míg a szerkesztői tisztséget Miklósi Ferdinánd Leó látta el. 1948-ban, a többi magyar egyesülettel és társasággal együtt az új hatalom feloszlatta ezt a társaságot is. A háború után lakását elvették, kitelepítették, nehéz körülmények között, nagy szegénységben hunyt el. A Kozma utcai temetőben nyugszik. Felesége korabeli értesítőjét itt olvashatjuk:

„Szomorú szívvel tudatom, hogy forrón szeretett férjem, Miklósi Ferdinánd Leó, testvér, sógor, nagybácsi 1968. június 21-én elhunyt. Temetése augusztus 9-én de. fél 11 órakor lesz”. (Koz­ma u.6., U/4-5-10)

Miklósi Ferdinand Leóról, a Magyar Mickiewicz Társaság elhunyt háborús ügyvezető elnökéről — akinek széles körű, szerteágazó segítsége nélkül a magyarországi lengyelek nemigen tudtak volna ennyire nyíltan szervezkedni —kevesen emlékeztek meg. (1975)

2019. március 24-én ünnepélyes keretek közt az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Józsefvárosi Önkormányzat posztumusz díszpolgári címben részesítette Miklósi Ferdinánd Leót, aki 1905-től aktívan vett részt a lengyel függetlenséget visszaállítani kívánó magyar törekvésekben. A posztumusz elismerést a Wacław Felczak Alapítvány képviseletében Mohay Gergely kuratóriumi tag, az Emmi főosztályvezetője vette át Sára Botond polgármestertől és Kocsis Máté országgyűlési képviselőtől.

Weisz (Miklósi) leszármazottak élhetnek valahol Magyarországon vagy külföldön.