Közel 100 évvel ez előtt, Erev Rajs Hasonot megelőző 5-ik napon, de még az 5682. zsinagógai év Elul hónap 24-ik napján, polgári időszámítás szerint 1922. szeptember 17-én, vasárnap avatták fel a Nagyfuvaros u. 4. sz. alatti zsinagógát. Elul hónap 24-e a nemrég elkezdődött 5782-ik zsinagógai évben 2022. szeptember 20-ára esik.
Zsinagógai közösségünk jogelődje az Emberbarát Egyesület imaházának közössége volt, amely iskolával is rendelkezett. Majdnem 100 évvel ez előtt a Szilágyi utca 5. sz. alatti épület emeletén működő imaegylet költözött át a Nagyfuvaros 4-ben átadott új zsinagógába. Az Emberbarát Egyesület, más néven az Első Józsefvárosi Jótékony Emberbarát Egylet működésének kezdetének több helyen az 1887. évet említik, helyszínként megjelölve a VIII. kerületi Szilágyi utcát. A fővárosi Lapok „rövid hírek” rovatában 1888. augusztus 15-én írták:
„A belügyminiszter megerősítette az „Első józsefvárosi emberbaráti jótékony egylet” alapszabályait. —”Az I. józsefvárosi emberbaráti jótékony egylet alapszabályai, a m. kir. belügyminiszterium által f. évi 46,429. sz. alatt bemutatási záradékkal elláttattak.”
Egy másik, 1899. április 16-án kelt híradás arról szólt, hogy a Józsefvárosi Emberbarát Jótékony Egyesület ekkor ünnepelte 10 éves fennállását a Vigadó termeiben.
Egy harmadik információ szerint az Első Józsefvárosi Jótékony Emberbarát Egylet 1867-ben alakult. Ugyanis 1917. december 31-én ünnepelték fennállásának 50. éves jubileumát a Szilágyi utcai templomban.
A Budapesti Közlöny 1872-ben december 29-i száma közölte: „A Kerepesi úttal egyenközű összekötő utca az Aggteleki utca és a Vásártér között „Szilágyi“ utca nevet nyert”.
Elképzelhető, hogy az Emberbarát egyesület a Szilágyi utcában kezdte működését, de az évek folyamán több, más helyszínen is feltűnt az egyesület. Azt sem tudjuk pontosan, mikor is kezdte működését a VIII. kerületi zsidó iskola a Szilágyi u.5. szám alatt (1880-ban mar javában működött a józsefvárosi izraelita fiúiskola, Seligmann Lázár volt az igazgató).
A szegényekről, elesettekről vagy más módon kiszolgáltatottakról való gondoskodás mind a tórai, mind azon kívüli korabeli források szerint is egyetemes elv, amely nem csak a zsidóságot kötelezte. A XIX. század közepén elindult politikai folyamatok új helyzetet teremtettek Magyarországon is az egyletek, egyesületek indulása számára. A hazai polgárosodás a Kiegyezéssel kapott igazi lendületet. A neoabszolutizmusból kilépő országot a változó jogi környezet is az egyleti, egyesületi fejlődés irányába ösztönözte. Az értelmezések szerint az emberbarát az a személy, aki más embereknek jót tesz, s az emberi előrehaladást tehetsége szerint előmozdítja. Az ilyen tevékenységek egyik módja maga a jótékonykodás is. Esetünkben az Egyesület elnevezése többszörösen hangsúlyozza fő tevékenységeinek céljait, ugyanis az emberbaráti tevékenység eleve jótékony. Ezen túl, az Egyesület önmagát Első Józsefvárosinak nevezi, miközben második ilyen elnevezésű józsefvárosi egyesület tudomásom szerint nem volt.
A Pesti Zsidó Hitközség az Óbudaitól elszakadva még 1789-ben lett önálló. 1833-ban a Pesti Hitközség elöljárósága „A városi hatóság útján feloszlatta az összes egyletet és templomaikat. Egyedül a magasztos hivatású és nélkülözhetetlen Chevra Kadisa részesült kivételben.” (Az ellentétek valószínű oka az egyletek által működtetett templomok, imatermek konkurenciájában lehettek.)
A jogi változások szabaddá tették az alapítási lehetőségeket 1868 után. A korszak egészét tekintve a zsidó egyesületek sorában feltűntek más, a hitélethez szorosan kapcsolódó egyletek is. Korabeli statisztikai adatok szerint az 1880-ban összeírt jótékonysági és egyéb egyletek 7,3% -a (141) volt köthető a zsidósághoz. Tizenhat év múlva ez a szám már megközelítette a 4000-et.
A Józsefvárosban 1869. év végén az izraelita vallásúak száma 2050 fő volt. Ekkor még templomuk nem volt, vallásuk gyakorlásához különböző helyeken, lehetőleg lakókörzetükben, imaházakat létesítettek.
A zsidó egyletek tevékenységi körében kiemelt helyet foglalt el az üldözöttek és emigránsok támogatása, a szűkölködő családok élelemmel, tűzifával és téli segéllyel való ellátása, az elhagyott, elhanyagolt és bűnöző gyermekek és ifjak, valamint rossz útra kényszerült nők foglalkozásra nevelése, kórházak, orvosi rendelők, betegsegélyzők és gyermekágyasok segélyezése, vakok, bénák, süketnémák és egyéb fogyatékosok támogatása, szegénység megakadályozása (ingyenes ebéd, ünnepi segély, leányegyletek, ipari nevelés szegény sorsú gyermekek részére stb.). Különösen fontosnak tartották a zsidó jótékonysági nőegyletek és az imaegyletek működtetését is. Ezen egyesületek közül Budapest Józsefvárosában minden kétséget kizáróan kiemelkedett az Első józsefvárosi emberbaráti jótékony egylet sokrétű tevékenysége.
Az egyesület alapítói és vezető közül Klinger Leó (1859-1943), aki a Nagyfuvaros 2/b-en élt, Weisz Márk (aki a félemeleti helyiséget saját erejéből építette át körzeti irodának és kultúrteremnek (1860.03.04-1939.06), Brandstadter Izsák (1853-1915.01.18), Wertheimer Lajos (1860.01.02-1943.05.17) minden képen emléket érdemel. Vsz. utóbbi házában jött létre az egyesület imaháza, melyet maga dr. Kayserling Májer (1829, Hannover-1905, Budapest) a Pesti Hitközség 1870-ben megválasztott főrabbija avatott fel. Nem feledkezhetünk meg Rosenberg Ármin (1860-1936), az ismert tudós és jámbor józsefvárosi rabbiról sem.
A fentebb felsorolt prominens józsefvárosi zsidók Branstadter Izsák kivételével, aki már nem élt 1922-ben, vezető szerepet játszottak az Emberbarát egyesület imaházának a Nagyfuvaros u.4-be való áthelyezésében és további működtetésében. A józsefvárosi zsidó hitélet vezetőihez Dr. Hajdu Marcell (1870-1936) az 1919-1920-as években csatlakozott. Mindannyian a Kozma utcai sírkertben nyertek végső nyughelyet.
