KÉRDÉS: Miért van a mázkir megemlékezés elhunytjainkról éppen ünnepnapokon (Peszách, Sávuot, Szukot, Jom Kipur)? Nem rontja ez el az ünnepnap örömét?
VÁLASZ: Jom Kipurt leszámítva azokon a napokon mondunk mázkirt, amikor a Tórából az „ászér teászér” (tizedelve tizedeld meg) szakaszt olvassuk (Mózes 5., 14:22). Ez az adakozásról szól, és mi is adakozni szoktunk az elhunyt lelkének felemelkedéséért, ahogyan ezt a mázkir imában meg is említjük.
Ez már önmagában is elég ok az ünnepi örömre: hitünk szerint a lélek nem múlik el, hanem tovább élvezi jócselekedeteinek gyümölcsét a túlvilágon. Ráadásul a halál után újabb érdemeket szerezhetünk neki, és ezáltal még magasabb szintre emelhetjük.
Még egy ok az örömre, ami a jorcájt alkalmával is aktuális: sok közösségben szokás az emlékezőnek cháim áruchim-ot [hosszú életet] kívánni. Ennek a forrása a Tízparancsolat lehet: „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél” (Mózes 2., 20:11). Azáltal, hogy emlékezünk, megtiszteljük az elhunytat, inspirációt merítünk a tetteiből, és mi magunk is érdemesülünk a hosszú életre.