A 18-ik század második felére a Pacsirtamező – Tavaszmező – Keresztúri út (a mai Népszínház utca) –Rákos-árok közötti területen falusias település alakult ki, melynek 1777. november 7-én Mária Terézia engedélyezte, hogy elsőszülött fiáról, a későbbi II. József uralkodóról Josephinumnak neveztessékel. A városrészben (aminek akkor része volt a mai Ferencváros is) főként földszintes agyagházak álltak, melyeket az 1838-as nagy árvíz szinte teljesen elpusztított. Ezután indult el az újjáépítés, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülésekor Józsefvárosnak 8 tere és 62 utcája volt. Az Alsó-külváros Józsefvárosra eső része a VIII-as számozást kapta a kialakított tíz kerület között.
Budapest világvárossá növése és az iparosodás felvirágzása rengeteg betelepülőt vonzott a kerületbe is, Józsefváros lakosainak száma 1890-re 91 303 főre nőtt, ami a főváros lakosságának egyötödét jelentette. A kerület beépítése és a lakosság számának növekedése 1910 körül érte el csúcspontját, ekkor már 164 255-en laktak itt. A kerület sokszínűsége is ekkoriból eredő hagyomány: egymás mellett léteztek nagy gyárak és kisiparosok műhelyei, vidékről betelepülő lakosok és a pesti zsidóság, a muzsikus cigányság jelentős része, drága bérpaloták és a művészek által látogatott kiskocsmák.
Az első világháború, és azt követő gazdasági pangás miatt a kerület fejlődése megakadt, majd a második világháború során Józsefváros épületeinek 90%-a megsérült.
NAGY FUVAROS (NAGYFUVAROS) UTCA
Az itteni házacskák a Keresztúr felé vivő országút (a mai Népszínház utca) mentén voltak. A Keresztúri út itt hagyta el Pestet, egy kissé délnek kanyarodott, majd az Orczy tér irányában folytatta útját Kőbánya, illetve 1760-tól parcellázás alá kerültek a szántók. A Nagyfuvaros utca és az Auróra utca közötti sávot 1767-1760-tól parcellázás alá kerültek a szántók. A Nagyfuvaros utca és az Auróra utca közötti sávot 1767-ben házhelyekre osztották fel, és II. József uralkodásának idejére már szorosan beépültek földszintes házacskákkal. A Nagyfuvaros utca, a Kisfuvaros utca, a Homok utca, az Erdélyi utca és a Mátyás tér által határolt négyszög viszonylag régi településnek adott helyet.
A Nagy Fuvaros utcát 1804-ben még Fuhrmanngasse néven jegyezték, ami németül szó szerint fuvaros utcát jelent. 30 évvel később megkapta a szintén német Grosse, azaz „nagy” jelzőt. 1847-ben 474 fuvaros dolgozott Pesten, ebből 200 Józsefvárosban. Ennek emlékét nemcsak a Nagy Fuvaros, de a közeli Bérkocsis (Fiakergasse) utca neve is őrzi. 30 évvel később megkapta a szintén német Grosse Fuhrmanngasse, azaz „nagy fuvaros” jelzőt, majd 1866-ban már magyar névvel, Nagy Fuvaros utcaként vezették be a címjegyzékbe. Józsefváros a XIX. század közepén a személy- és árufuvarozás fellegvára volt. A környék a hagyományos fuvaros mesterségnek kedvezett, mivel a század végén a kerületnek ez a része még a város szélének számított, így nagy területen lehetett lovakat tartani. „A fuvarosok ősi fészke köztudomásúlag a Józsefváros (lásd a bérkocsis-, nagyfuvaros és kisfuvaros-féle utca-elnevezéseket)”. A fuvarosoknak kedvezett az 1867-ben megnyílt józsefvárosi pályaudvar, amit akkoriban losonci, majd az 1900-as elejétől északi pályaudvarnak neveztek és 1867–1885 között az államvasutak budapesti főpályaudvaraként működött. Később adta át helyét a Keleti pályaudvarnak.
A Nagy Fuvaros u. 4. számú ház helyén a telekkönyvben 1718-1819 között Parasztvásár volt. 1877-ben Reichensperger János és Reichensperger Jánosné Schuster Erzsébet bérelte Schuster Gáspár tulajdonostól, 1878-ban Schuster Gáspárné Hakspacker Anna is tulajdonos lett. 1879-ben Tolmár János kertész és neje Tolmár Jánosné Paletz Anna bérelték a tulajdonosoktól.
1888-ban lett tulajdonos Schiller András kocsmáros, aki örökbe fogadta Mennich Istvánnét. 1895-ben örökség útján került Schiller András VIII. ker. Nagyfuvaros utca 4. sz. háza Mennich Istvánné szül. Mészáros Kornélia, kőfaragó nejének tulajdonába, akitől Kaufman József vendéglős és neje Taub Regina vásárolták meg. Valószínűleg Kaufmanék építtették a három emeletes házat, melyben vendéglőt működtettek (nem azonos Kaufman Jakab Rt likörgyáros szemben lévő házával a Nagyfuvaros utca 3/b-ben).
„Kis Vigadó név alatt nyílt meg (VIII., Nagyfuvaros-utca 4. sz. alatt) egy előkelő mulatóhely, hol a közönség rendelkezésére nagyobb és kisebb tánctermek, lakodalmak és más ünnepélyességekre ünnepélyességekre alkalmasak, rendelkezésre állnak, egyébként minden vasár- és ünnepnapon délutáni séta hangversenyek katonazene mellett tartatnak meg” (1899.04.01).
Az elkövetkező években a teljesség igénye nélkül a következő rendezvényeket említi a krónika: a Magyarországi Könyv nyomdászok és Betűöntők szakegyesülete őszi mulatsága a Vígszínház színésziskolájának növendékeinek közreműködésével, a budapesti szabómunkások szakegylete őszi ünnepélye a Kis Vigadó összes termeiben, a Sokol cseh tornaegylet álarcosbálja, a „Szabadság” budapesti munkásképző-egylet nagy rongyos bálja, a budapesti asztalosok szak- és segédmunkások egyesülete jelmezes táncmulatsága, stb. 1900- ban Kaufmann József, Stern Fülöp vendéglősök és Egyed György főpincér bérszolgálati szerződést kötöttek az intézmény további működtetésére. A Kis Vigadó lényegében ekkor mint másod-harmadrendű táncos mulatóhelyként volt ismert a fővárosban. Az 1900-1902 években itt rendezték az «Ébredés» dalkör jelmezes táncvigalmát, a bérkocsisok gyűlését, melyen elhatározták, hogy szakegyletet alapítanak, a hordár-társulatok vezetőinek gyűlését, melyen a két hordár frakció hívei több ízben is összeverekedtek és végül ők is ipartársulat megalapításában egyeztek meg, majd a sütő munkások nagygyűlését, melyen mintegy 500 sütőmunkás vett részt, és a mezőtúri szociáldemokrata párt is képviselve volt.
1902. áprilisában Kaufman József és neje VIII., Nagyfuvaros-utca 4.szám alatti házát árverésen 139.500 k.-ért Róth József és neje Neuwelt Száli vásárolták meg. „A Kisvigadó szép, tágas táncterem, amelynek szélein abrosszal leterített asztalok állnak. A terem egyik végében szól irgalmatlanul rác cigány és egy vak zongoráé. Hol a cigány játszik, hol a vak zongorás és megkezdődik a tánc. De csak este 11 óra után kezdődik itt az élet”.
Az 1908. év végén Róth József és neje VIII., Nagyfuvaros-u. 4. sz. házát 195.000 koronáért Grósz Zsigmond és neje Neuwelt Róza vásárolta meg. „Tisztelt Szerkesztő úr! A levél írója bizonyára téved abban, hogy a Nagyfuvaros-utcai lármát és verekedést a „Kis Vigadó” vendégei csinálják. Ami helyiségünket mindig csakis illendőséget tudó és tisztességes emberek látogatják s nem tehetünk arról, ha a Nagyfuvaros-utcán olykor átvonuló ittas emberek lármát és verekedést csinálnak. A „Kis Vigadó” helyiségeiben verekedés nincsen, mert mindig vigyázzunk arra, hogy megőrizzük a lakók nyugalmát. Kiváló tisztelettel Riesz János, üzletvezető” (1909).
„A nyolcadik kerületben, a Nagyfuvaros-utca 4. száma alatt van a Kisvigadó. Szabadestén bakák és huszárok, kimenős cselédlányok, ferencvárosi bicskások és egyéb kétes egzisztenciák szoktak idejárni szombat és vasárnap éjjel. Hajnalig tart az ivás és a tánc a Kisvigadó termében. Igazi világvárosi lebuj. Egy jobban öltözött ember be sem teheti a lábát, mert leütik”(1910). „A Kisvigadó a Nagyfuvaros-utcánál terül el, körülbelül ott, ahol a Kisfuvaros-utca beleömlik a Nagyfuvaros-utcába. A két utca összeömlésétől sok piszok keletkezik, amiről a környéken lakó tótok azt mondják, hogy Katarakta. A Kisvigadó határai északon a Schwarcz és Mendelsohn divatáru kereskedés, keleten a Klein-féle korlátolt kimérés. A Kis- és Nagyfuvaros-utcákat direkt a Kisvigadóról nevezték el, mert ez az a hely, ahol a kisszekeres meg a nagyszekeres mind megissza, amit keres” (1913).
„Az a hely, ahol Budapest legőszintébb és leghangosabb farsangi bálait rendezik: a Kis Vigadó. Itt veszik ki részüket a táncból azok, akik nem társadalmi kötelességből, hanem magáért a táncért jelennek meg és járják a táncot őszintébben, minta felső régiókban, de éppen olyan rosszul.” (1914).
Az I. világháború alatt természetszerű volt a Kis-Vigadó színvonalának további romlása. 1919. tavaszán a Budapesten tartózkodó földmunkások Vörös Hadseregbe való lajstromozását és sorozását, továbbá a házfelügyelők szövetségének VIII.ker. csoportjának taggyűlését hirdették többször is a Kisvigadóba.
1920. év legelején a XVIII. választókerület képviselőjelöltje Preusz Mór (1883, Ungvár-1944, Auschwitz) tartott itt „programbeszédet az általa elképzelt jövő feladatairól, melyen a kisiparosok és kiskereskedők, valamint a nők képviselőin túl felszólalt Peyer Károly miniszter és Miákits Ferenc államtitkár elvtárs is”. 1921. tavaszán a Kis-vigadó zsúfolásig megtelt sütőmunkásokkal, akik azért jöttek össze, hogy a munkabérek rendezése ügyében kiküldött tárgyaló bizottság beszámolója fölött döntsenek. 1922-ben lényeges változások történtek a Kisvigadóban. Februárban előbb dr.Feldmann Artúr rabbi és hittanár ismertette az Indiai B’né Jiszróelt, majd Weisz Miksa rabbi tartott előadást „Zsinagógai szokások keletkezése” témában. Ugyanekkor felröppent a hír: „Zsinagóga lesz a Kisvigadóból! Régi, híres mulatóhellyel lett ismét szegényebb Pest. Megszűnt a Kisvigadó. A híres, régi békebeli verekedések, bicskázások, a józsefvárosi hamisítatlan erények vidékre költöztek. A farsang báli naptárából hiányzik a Huszár-bál, a Zsuzsánna-bál és a többi. Grósz Zsigmond eladta az egész házat a Pesti Izraelita Hitközségnek, amely a józsefvárosi imaházat fogja felépíteni belőle. Addig is, ameddig az átalakítási munkálatokat megkezdik, kulturális célokra használják és a hírhedt bálok helyén mostanában komoly, vallásos előadások és viták folynak, így változik a világ, haldoklik Pest romantikája„.
